A munka során egy külsőleg vészesnek kicsit sem tűnő kétütemű trabant újjáépítését tűztük ki célul. Igaziból nem indult komoly feladatnak, de aztán – mivel úgy döntöttünk minősítésen is megfelelő autót akarunk – elég pepecs feladat lett.
A szétszedés után már látszott hogy a hattyúnyakkal és padlólemez elejével nem kell mélyrehatóan foglalkozni, de a küszöbök, doblemezek, csomagtartó, fenéklemez teljesen oda van.
Amíg Zoli a karosszérával dolgozott, folyamatosan ment a karosszéria elemek vadászata. A duroplast helyett idevarázsolt üvegszálas lemezekre gyakorlatilag Zoli rámodta a fatvát, mert az „huppog” 🙂
A legnehezebb egy értelmes ajtó váz és duroplast elemek megszerzése volt. Mondhatjuk hogy a világ „utolsó” bal hátsó sárvédőjét és fenéklemezét építettük az autóba.
A karosszéria elkészülte után minden szétbontásra került, hogy Zsoltiék a vázat szépen le tudják festeni, majd utána a felszerelt karosszéria elemekkel együtt újra nekiállhassanak 🙂 Azt hiszem tényleg mondhatjuk hogy a gyárinál is igényesebb karosszéria készült 🙂
A festés után már „csak” a motor/váltó, és az összerakás maradt…s persze a rengeteg elkopott, eltört, vagy egyszerűen ronda alkatrészek cseréje van hátra. Mint minden esetben ez a legmacerásabb. Nemcsak azért mert a trabantok gyakorlatilag minden évben – akár többször is – változtak. Kis bizbasz helyett nagy bizbasz került fel…aztán vissza…szóval elég vadászós feladat. RÁadásul egy 84-es autóról beszélünk, amikor olyan apróságok is változtak, mint laprugó helyett spirálrugó 😀 Sima ügy.